2014. október 17., péntek

Panasonic L50AS600 , avagy a fekete ötven árnyalata

  



                                                             Nagyon evett a fene, hogy a régi P42U20e plazma tévét lecseréljem valami másra. Íme a történet...






   

   A plazma tévém egy belépő színtű de korszerű tévé volt, még ha nem is az utolsó NeoPDP technológia,  G13-as panel kinőtte a plazmák gyerekbetegségeit. Beégésnek nyoma sincs (tulajdonképpen hetekig kéne ugyanazt a képet megjeleníteni rajta, hogy a beégés visszafordíthatatlan legyen), a régebbi generációkhoz képest meg jelentősen kisebb áram fogyasztás. Az újabb panelek napi 10 óra használattal akár 25 évig is kibirják, (kb ennyi a felezési idő). Viszont a panel sötétszürke volt, ami természetesen este nem látszott, de nappal a képet eléggé fakóvá tette, fényes üveg borította, ami nagyon tükrözött, és biztonsági üveg létére (ha netán egy őrült kalapáccsal dobálná) oldalnézetből a megjelenítendő kép kontrasztos részeit (felirat) tükrözte, lenullázva a plazmák nagy betekintési szögének előnyét. Színvilága viszont őrületesen jó és természetes volt, nyoma sem látszott az lcdre jellemző mesterkélt színvilágnak.
 Nem volt okos tévé, viszont ezt kisebb keresgélés után nagyszerűen pótoltam egy rádugott Raspberry Pi minipcvel amin raspbmc fut. (erről talán máskor, részletesen).

 Szóval mint mondtam, evett a fene, hogy legyen egy nagyobb, jobb, szebb, okosabb, korszerűbb tévém. Nem siettem el a dolgot, az utóbbi évben minden lényeges tesztet elolvastam a téren, ami csak arra volt jó, hogy bizonytalanságomat fokozza. Zavartak a plazma hátrányai (inkább a nappali fényben látható kisebb teljesítmény különbség az esti mozizáshoz képest) viszont nagyon féltem attól, hogy ha lcd-re váltok zavarni fognak annak a hátrányai.

  A plazma gyártását a először a Panasonic, e technológia éllovasa nyugdíjazta, (az idén a Samsung meg az LG is) és nagyon reménykedtem, hogy ez jelentős árcsökkenést hoz maga után az utolsó generációs csúcs plazmák körében, és megengedhető áron lehet majd csúcsminőséget vásárolni. Sajnos nem így történt.
 Mostanra már pontosan tudtam mit akarok egy tévétől, a 3D  itthoni szórakozásra nem érdekelt, hisz úgysem tudja visszaadni a mozis élményt, és az akvárium hatás egyenesen zavaró, viszont a mélyfekete nagyon fontos szempont volt ennyi év plazmázás után. Az IPS emiatt eleve kiesett, a számítógép monitorom ami egy nagyon jó IPS LG monitor, amit viszonyítási alapnak használtam, a gyenge fekete miatt film nézésre alkalmatlan. A nagyon nagy betekintési szög nem volt lényeges számomra, mivel a szoba elhelyezése miatt, csaknem lehetetlen oldalról nézni a képet, és amúgy sem fogok a tévé mögül kikukucskálva tenyérnyi csíkban filmet nézni.
 A tavaly ötlött a szemembe egy nagyon jó teszt a Panasonic E6 sorozatról, legfőképpen a mélyfeketét dicsérték LCD létére, (VA panel) és rá egy évre eszeveszetten  kezdtem keresni egy boltot ami még árulja. Mint kiderült, a tévé elérhetetlen, viszont felváltotta az AS600 sorozat, ugyancsak VA panellel.
 A VA technológiával  a Panasonic elég félénken próbálkozott viszont a pozitív visszajelzések után szerencsére felbátorodtak, mi sem mutatja ezt jobban, hogy míg tavaly a csúcs kategóriát IPS panelek jellemezték, és a VA csak belépő színten volt jelen, az idén a termék paletta nagy részét VA paneles tévék töltik ki, beleértve az AX900 sorozatot is, aminek a képminősége még a csúcs plazma tévéket is lekörözi (természetesen egyszerű halandónak megengedhetetlen áron).



  L50AS600






 Nagyon vékony kávája van, kb mint egy AAA ceruza elem, sokkal vékonyabb a plazmám háromujjnyi keretéhez képest. Noha műanyag borítású , az igényes kialakítás elegáns megjelenést ad.  Belépő szintű tévé ellenére az elektronika a tavalyi átlagnál jobb, a felső DT sorozatból a dual-core processzor az idén már a belépő kategóriában van.
Három HDMI, ethernet, wifi, optikai kijövet van rajta.

Képminőség



 A színek rendben vannak, a Mozi és True-cinema módban meg  természetes színvilágot kapok, az IPS monitorom sem tud jobbat. Igény szerint nagyon részletesen személyre szabható a fehéregyensúly, akár több megvilágítási értékre is külön-külön. Meglepő módón, belépő színthez képest a gamma is millióegy féle képpen hangolható aszerint, hogy részletesebb vagy kontrasztosabb képet szeretnénk.  Azt viszont határozottan állítom, hogy a plazma tévé színvilága jobb volt, a kis árnyalati átmenetek miatt a kép sokkal kellemesebb összhatást keltett.

   A plazmához szokott szememet nagyon bántja a tévé gyengébb mozgás reprodukciója, érdekes módon azelőtt ezt észre sem vettem. Természetesen próbára tettem a szemem  IPS panelen is, és ott is látom az időnkénti elmosódást. Állítólag hozzászokik az ember, előbb utóbb nem lesz zavaró, majd meglátjuk, minden esetre szerencsére nem vészes, de hiányolom a plazma mozgás reprodukcióját.



Wow, ez a fekete tényleg fekete ! Ha teljesen elsötétített szobában nézem, akkor talán mégsem, vagyis néhol felfedezem a fekete világosabb árnyalatait, de minimális megvilágítással (elég az utcáról beszűrődő gyér esti világítás) a fekete az fekete. Merem azt mondani, hogy a feketéjével jobban meg vagyok elégedve mint a plazmáméval. Tévedés ne essék, nem azt mondtam, hogy jobb mint egy csúcs plazma feketéje, hanem , hogy jobb mint az ÉN plazmám feketéje átlagos használat esetén. Nappal mindenféle képpen, este minimális világítással már megkülönböztetetlen. Egy Neopdp panelt biztos nem ver (majdnem) semmilyen körülmények között. Hogy el tudjátok képzelni a feketét, ha olyan filmet nézek amiben fent-lent fekete csík van, alig látom hol ér véget a képernyő és hol kezdődik a fekete káva. (a fenti, "UNIVERSAL" kép elég jól szemlélteti a Va paneles tévém és az IPS panelses monitorom között is a különbséget, még ha nem is pont az van a fényképen.)


A tévé 100 hertzes kép frissítést tud, local dimming nélkül, amire nem is nagyon van szüksége, hisz alapból sötétebb mint egy local dimminges IPS tévé.  A megvilágítás nem hátulról, hanem oldalról jön, nagyon ritkán, (egyszínű teszt ábrákon) érezhető az enyhe egyenetlen eloszlás és az ebből eredő felhősödés, a mindennapokban viszont észrevehetetlen , még akkor is ha a filmet két vastag fekete csík határolja.


    Ha mélyfekete beállításokra hajtunk, a lehető legnagyobb kontraszt a cél akár a részletesség róvására is, akkor érdemes ezeket a beállításokat elvégezni:

- Háttérvilágítás kb 50% , vagy nem sokkal nagyobb, nekem jelenleg hatvanas érték van.
- Kontraszt 80-90 % között.
- Öko mód. Lennebb húzza a háttérvilágítás fényerejét még egy keveset. Nem kell pánikba esni, még öko módban is jobban látszik nappal mint a plazma.
- Bekapcsolni az adaptív háttér világítást. Ez sötétebb jelenetek esetén lenneb húzza a háttér világítás erejét, így a fekete még feketébb lesz, ellenben az árnyékos képszeletekben elvesztődik a finom részlet és a világosabb részek is fakóbbak lesznek , mondom túlnyomóan sötét jelenet esetén. (van aki így jobban szereti, például ha sötét jeleneteknél a felirat egy árnyalattal szürkébb, és nem virít bele az ember szemébe, ez teljesen személyes preferencia kérdése).
- A gammát 2.4 - 2.6 értékre állítani, sokat javít a kontraszton a részletesség rovására, a sötétebb részletek hamarabb átmennek feketébe. Noha ez nem állít az abszolút sötétségen, relatív azt az élményt adja mintha a kép sötétebb lenne.  Én 2.2-re állítottam, a részletesség számomra fontosabb.

Ezek természetesen nem ajánlott értékek, és fölösleges mindegyiket használni, nagyrészt csak árnyalatnyi különbségek vannak de néha a minőség róvására. 

Smart funkciók



       Csaknem mindent tud a tévé de semmit sem eléggé. Több "home" képernyőt lehet használni, személyre szabni, újakat telepíteni, sőt kamera csatlakozása esetén a tévé az arcvonásokból felismeri a felhasználót és az ő személyre szabott beállításait tölti be (ezt nem próbáltam ki). Miracast támogatás,  DLNA támogatás, usbről meg hálózatból lejátszik filmeket, viszont külső feliratot nem kezel csak usbről. Van benne youtube kliens, meg telepíteni lehet millióegy applikációt tunein rádiótól skypeig, picassatól játékokig és  fizetős streaming szolgáltatásokig.  Androidos távirányító applikációval hang parancsokkal lehet irányítani a tévét. (de könnyebb távirányítóról. ) A helyi (mármint usbről vagy nasról) a filmeket gyorsan nyitja meg, szépen játszodja le, viszont nem alkalmazkodik a film frekvenciájához, marad a beállított 60 hz. Egyszer sikerült le is fagyasztanom, csak az újraáramoltatás segített. Pár napig kínoztam, de szerintem a smart funkciók nem kielégítőek, ha valaki ezért veszi ezt a tévét csalódni fog. Viszont cserében a piacon fellelhető legjobb képminőséget kapja ebben az árkategóriában. A Raspbmc szépen beköltözött az új tévé alá is, a feladatát tökéletesen ellátja, összehasonlítatlanul jobb multimédiás alternatíva mint a tévé beépített okos rendszere , jobban tudja mint a tévé a hasonló funkciókat,  többet tud és  lényegesebben könnyebb a kezelése, főleg hogy a tévé távirányítójával tudom kezelni csaknem minden funkcióját a CEC szabványon keresztül. A filmeket kadencia helyesen játszodja le, a 24p filmek (a videó anyagok nagy része) esetén a tévét átrakja 24p módba. Tulajdonképpen a  tévé okos funkciói közűl leginkább a youtube klienst használom, gyorsabb, kényelmesebb mint a raspbmc implementációja, főleg az erősebb hardwer miatt.

Fogyasztás



A maximális fogyasztás Dinamikus módban kb 80 watt (bár ezt gondolom nem használja senki),  mozi meg true cinema módban kb 60 watt. Öko mód kb 10 wattot csökkent minden profilnál. Működő tévé de kikapcsolt panel esetében (pl. rádio hallgatásnál) a fogyasztás 20 watt.

Pihenő (kikapcsolt) állapotban meglepő módon eleinte 15 watt a fogyasztás ami pár perc múlva leesik 10 watt körülire, de nyoma sincs a hivatalos specifikációkban meghirdetett csaknem mérhetetlen 0.1 wattnak.. Nem tudom mi az oka, szerintem ilyenkor még valamit csinál, esetleg új frissítést keres és tényleges standbayba csak jóval később áll amit nem volt türelmem kivárni, mindenestre ezt később még letesztelem. (vagy a mérőműszer hibás, bár kétlem mivel gyakran ellenőrzöm más elektronikai eszközök mérésével, amit helyesen mutat).

Összegzés:


Ha valaki a legjobb mozis élményt akarja jelenleg kevés alternatívája van. 
    A plazma nyugdíjba vonulásával a legjobb alternatíva a Neopdp plazma tévé ha jó áron jelenik meg valahol, feltéve ha sötétített szobában használja túlnyomó részt.
   A 4K tévé 65 " alatti méretben értelmetlen pénzkidobás, nem nagyon látszik a különbség egy fullhdhoz képest. 65 hüvelyk fölött meg azért pénzkidobás, mert még pofátlanul drágák.
   Az OLED még nem nőtte ki a gyerekbetegségeit, beégés, rövid panel élettartam, és még ha az előállítási költség jóval az LCD alatt van, a nagy selejt szám miatt az ára egyelőre marad az egekben, de mindenféle képpen ez a jövő.
   Jelen pillanatban elérhető áron immár az IPS meg VA panelű tévék vannak, hogy melyik tetszik jobban az mindenki saját ízlésére van bízva. Ha fontos a jobb betekintési szög, és cserében megelégszel a gyengébb kontrasztal  akkor az IPS a te barátod.
    Ha nem fontos a 3D, viszont a lehető legjobb minőségű képű tévét keresed a lehető legjobb áron (a 42-es átmérőjű jelenleg 2000 lejért kapható), és főleg ha a mélyfekete és az ebből eredő jobb kontraszt fontosabb (az IPS átlagos kontrasztaránya 900:1, míg a VA 4000-6000:1-hez), és nem annyira fontos a smart funkciók átlagos implementációja, az AS600 bármely VA panelű tagja a legjobb választás. (vigyázat, a 39 hüvelykes átmérőjű állítólag nem VA paneles. )


   Mivel még új modell (2014), kevés komoly teszt készült, de részletesebb teszteket itt olvashattok, meglepően jó értékekkel zárták a tesztet főleg a feketeszint, kontraszt és fehéregyensúly "erényei" miatt:



... és hamarosan a (véleményem szerint a leg profibb és leg elkötelezetteb magyar portál) a geeks.hu is tesztelni fogja. . Addig is, itt a 4k felbontású  nagyobb testvér a geeks.hu tolmácsolásában: AX800







2014. október 16., csütörtök

Fülek, by Vándor Lehel

           gondolatok egy könyv margójára... 






     Furcsa könyv ez, nem a megszokott száraz történelmi lecke, annál inkább egy sokkal személyesebb és talán épp ezért élőbb "élménybeszámolója" , amolyan first-person-shootere egy adott sötét, és az ezt követő talán még sötétebb kornak. Már az első oldalakon egy olyan szomorú-vidám de inkább röhejes és lehetetlen helyzettel találkozunk amit mindannyiunk átéltünk és csak azon csodálkozunk, hogyan is tudtuk elfelejteni, vagy ha nem is felejtettük, annyira magától értetődő - banalitásnak venni az évek során. A válasz egyszerű, a forradalom elötti időszak igencsak teli van zsúfolva ehhez hasonló tragikomikus valóságképekkel, hogy az ember lassan hozzászokik. A forradalom utáni időszak méginkább, de ez sajnos már inkább tragikus mint komikus. 

       Külön fejezetekben elevenítjük fel a társadalmi berendezkedés sajátosságait, az oktatás, kultúra, egészségügy, politika sajátosságait néhol objektíven, néhol meg személyes tapasztalatok alapján. Együtt nosztalgiázunk a tévé műsorokról, villany sporlásokról, sorban állásokról,  hivatalos ünnepekről, tapsolásokról és köpködésekről.   (Zoli, Pöndzi, Jóska, Rezső - emlékeztek még a "Találkozásokra"? Nekem személy szerint szellemileg életem egyik leg aktívabb periódusa volt, egy új világ nyílt ki elöttem, azóta is meghatározza zenei ízlésem. )

 A könyv tulajdonképpen egy jól meghatározott válaszvonallal osztható ketté, nyelvezetében, történetében egyaránt. A "forradalom" előtti időszak a maga kilátástalanságával, eszement ellenmondásaival, csendes lázadásával vagy beletörődésével egy másik világ volt, és mindenki másképp élte meg. Van aki aktívan részt vett a hatalom fenséges pénisze jó vagy rossz oldalán állva, vagy csak tengette  a teljesen közömbös, igénytelen és egyszerü életét. 

  A "forradalom" utáni eufória fantasztikusan van szemléltetve, és az azt követő valóságra ébredés is. A felszabadulás utánik káosz, csodák kergetése, félreértelmezett "demokrácia van, mindent szabad " első hulláma után rájöttünk, hogy lényegében a mélyben semmi nem változott mivel egy lényeges elemense a specifikus romániai rendszernek konstans maradt. A bennszülöttek maradtak. A kényszerű rabságból, elmaradottságból, elnyomásból felszabadulva hirtelen minden és mindenki elvesződött, nem tudtuk merre induljunk, és egy helyben topogunk azóta is. Ehhez alkalmazkodtunk miközben a volt kelet-európai blokk ex-kommunista országai mind felzárkóztak a "nyugat" mögé-mellé. Mi csak majmoltuk a felszínen a "nyugatot", miközben reális előrelépés nem volt, a reális megújulás, megújulni vágyás hiányzott.  A könyv e része már inkább elégedetlenséggel, feszültséggel, keserűséggel van átitatva. És itt jön az írónak egy személyes meglátása, a nyugat is lassan felzárkózik mellénk, noha nem a jelenlegi helyzetet utánozza, hanem lassan megteremti mindazt a kontrollt és megfigyelési-befolyásolási-félelemben tartási rendszert amit mi már '89  előtt átéltünk, természetesen a technika és pszihológia modern eszközeivel.  Ha '89 után valaki azt mondta volna, hogy hamarosan eljön az idő, és a féltve őrzött magánéletünket (amit egy hadseregnyi szekus meg besúgó fáradságos munkával próbált meghekkelni annak idején) örömmel, önzetlenül és magunktól megosszuk, eszelősnek tekintettem volna. És most vídáman, kényszerítetlenül megosszuk tartózkodási helyünket, baráti köreinket,  politikai , művészeti, szociális nézeteinket, vacsoránkat,  hogy merre jártunk a világban és kivel találkoztunk. Társalgásaink egyre inkább nyilvánosak, gondolataink már nem csak a miénkek. Ez nem Orwell 1984-e, ez már annál is jobb, nem kellenek besúgók, mi figyeljük és raportálunk önzetlenül saját magunkról. 
     Mi, akik átéltük mindezt, kicsit másképp olvassuk a sorokat, de mindazok akik az un. nyugati országokban soha nem tapasztalták meg egy kényszeruralom szorítását ugyancsak egy személyes meghívót kapnak, hogy megízleljék e jellegzetes közelmúltat és talán megértsék azt. 

      A könyv immár az átdolgozott, második kiadás,  angol nyelven íródott, jellegzetes erdélyi magyar logikával és hangulattal.  Hogy vannak benne túlzások? Lehet, ezt rátok hagyom megítélni, én inkább a fényképészetben oly ismerős téma elszigetlésnek nevezem, úgy hívod fel a figyelmet, hogy a háttér elmosódik, emiatt a téma jobban körvonalazódik, kiemelődik az események sorából. 

     Az "Ears" nagyon ajánlott olvasmány, megvehető az Amazon könyváruházából elektronikus meg nyomtatott formátumban.